Fogyjon helyesírás

A magyar helyesirás szabályai A magyar helyesirás szabályai 4. A szóelemzö írás esetei 10­4. A szóelemző fogyjon helyesírás esetei: A névutóval való összeíráskor azonban nem költöz­tetjük a névutó kezdőbetűjét, aközben nem : akközben.

Néha a szóképzésben minden nyom nélkül elve­szett az alapszó végső mássalhangzója vagy magánhangzója, s ilyenkor természetesen szintén nem írjuk ki; pl. Egy pár esetben mégis kifejez elnémult hangot az irodalmi szokás, t.

E h-val való írás onnan van, hogy a kötőhangzós alakokból — minek mohos, juhot, csehek — a h-t iparkodtak megtartani a többi formában is, hogy a szótőnek egysége meg legyen őrizve. Itt tehát a szó­nak egyes formái a többiek analógiáját követik, aminthogy a szóelemző írás általában azon a belső analógián, azon a törek­vésen alapszik, hogy egy-egy szócsaládon belül az alaprész vagyis a szótő állandó legyen.

Magától érthető, hogy a szófejtés nem lehet irányadó, mikor a szóelemek valami okból annyira el vannak homályosodva, hogy többé nem érezzük őket, így pl. Menyegző helyett nem írunk többé menyegzőt, noha régente menyekező volt s megvolt az igéje is: menyekezik.

Lélekzés helyett is írunk lélegzést, mert az eltérő jelentés miatt már nem teszszü­k kapcsolatba a lélekkel. Szintúgy ládd-e e­l, lát­o­d-e.